Nyolc milliárd eurós költséggel járna a kozmetikai ipar számára, ha elfogadják azt a pár napja benyújtott javaslatot, mely betiltaná a felesleges, környezetkárosító mikroműanyagok használatát.
A kozmetikai cégek mellett a tisztítószerek és a mezőgazdasági műtrágya gyártóit is érintené az EU-s javaslatcsomag, amelyet az Európai Vegyianyag-ügynökség állított össze. Még múlt év elején jelentették be, hogy átfogó vizsgálatot kezdenek arról, milyen tényleges, környezeti hatásai vannak a különböző mikroműanyagoknak, a most benyújtott javaslat pedig ez alapján kemény megszorításokat szorgalmaz.
Ha az EU-s döntéshozó elfogadják a javaslatot, 2020-tól éves szinten 36000 tonnával kevesebb mikroműanyag hulladék keletkezik, erre pedig nagy szükség van, ugyanis csak Európában egy év alatt a csendes-óceáni nagy szemétszigetnél hatszor (!) több műanyag hulladék termelődik ebből az egy tételből.
Miután Európa számít a legnagyobb kozmetikai piacnak, érthető (és elvárható), hogy komolyan vegyék a helyzet súlyosságát és hathatós intézkedéseket hozzanak az ügyben. Az átalakításnak azonban nem mindenki örül, a kozmetikai ipar vezetői biztosan nem. Ahogyan arról a Business of Fashion cikke is ír, korábban is minden lobbi erejüket bevetették, hogy enyhítsék az átalakítások “fájdalmát”, azzal érvelve, hogy az alapanyagok cseréje technikailag hatalmas kihívást és költséget jelentene, amely nincs arányban azzal, hogy a szépségápolási termékek miatt keletkező mikroműanyag hulladék (szerintük) csekély mértékű a teljes mennyiséghez képest.
A javaslat elfogadásával a kozmetikai ipar szereplőinek 24,172 termék összetételét kellene módosítani úgy, hogy jelenleg nem rendelkeznek megfelelő alternatívával.
A legismertebb típus, a dörzsis lemosók lelkét adó mikrogyöngyök mellett ide tartoznak a plasztik csillámok és még számos egyéb mikroműanyag összetevő, olyanok is, amelyekre talán nem is gondolnánk. A lemosó tisztítókból (arctisztítók, samponok, stb., amelyeket rövid időn belül letisztítunk) évente 1672 tonna műanyag jut a vízhálózaton keresztül előbb-utóbb a természetes vizekbe, ez lenne az a mennyiség, amitől a törvény hatására környezetünk mentesülhetne. A gond az, hogy a tisztító-hámlasztó mikrogyöngyökön túl az egyéb mikroműanyagok (például az átlátszatlanná tevő segédanyagok) helyettesítésére a CE szerint még nem tudnak megfelelő alternatívát felmutatni.
Hasonló a helyzet a bőrön/hajon maradó terméktípusokkal, mint a sminktermékek és különböző bőrápolók, amelyek 861 tonna mikroműanyag hulladékot termelnek éve szinten. Bár a CE azzal védekezik, hogy esetükben – például a sminklemosás hétköznapi módját nézve – elenyésző mennyiség kerül a természetes vizekbe (azt ugyanis jellemzően vattakorong társaságában a kukába dobjuk és nem a lefolyón keresztül távozik), ne feledjük, ettől még műanyag szemét keletkezik, amit a szemétlerakók atmoszférája sem bont le hamarabb. A helyettesítés problematikája esetükben ott van, hogy míg a lemosók 1-2 mikroműanyag típusát egyszerűbben kiváltják másra, egy bőrön maradó kozmetikumnál már 5-6 ilyen összetevőre kellene megfelelő variánst találniuk.
A Cosmetics Europe (CE) szerint egy termék esetén a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő alternatíva kialakítása nagyjából 4,5 évet venne igénybe, ha pedig a beszállítók nem tudnak megfelelő összetevőket ajánlani, a szükséges K+F folyamatok miatt ez az idő 8-10 évre is duzzadhat. Mindez pedig azt jelentené, hogy a törvény érvénybe lépését követően az átmeneti időszakban iparági szinten 12 milliárd eurós bevételkieséssel számolhatnak.
Mindazonáltal a Európai Vegyianyag-ügynökség szerint javaslatuk megalapozott és elfogadható, amely megfelelő átmeneti időt hagy az iparági szereplőknek az átalakításokra (hat évet), ezért a tervek szerint 2020 elejére az Európai Bizottság elé kerülhet az ügy.