Krémmánia magazin

A pink hajtrendet követni egykoron igazi luxus volt

Mára hétköznapivá süllyedt pinkre festeni hajunkat, a 18. században azonban igazi kiváltság volt, ha valaki pasztell rózsaszín frizurában illegethette magát.

A rokokó korának nemesei finoman szólva is kihozták a maximumot a kifinomultság jelentéshalmazából, talán azóta sem volt oly művészien cizellált és teljességgel természetellenes a nők és férfiak megjelenése, mint akkoriban. Mielőtt még a pompa és cicoma a francia forradalom és az angol miniszterelnök, William Pitt áldozatává nem vált Európában, az uralkodó osztály tagjai mindent bevetettek, hogy megkülönböztessék magukat a pórnéptől.

Utóbbiaknak persze esélyük sem volt a magas sarkú cipők, a testszagot elnyomni igyekvő parfümök és a díszes, póthajakkal megtoldott frizurák világához közel jutni, azok kizárólag a társadalmi elit kiváltságainak számítottak.

Jelenet a 2006-os Marie Antoinette filmből

Mindennek a középpontja természetesen a francia királyi udvar állt, ahol az 1770-es évek végén és az 1780-as évek elején a parókatrendek a fehérre (vagy pontosabban fehéresre) színezett hajköltemények mellett teret engedtek a pasztell rózsaszín, baba kék vagy épp halvány orgona lila változatoknak is. A gyakorta emberi hajból, esetleg ló- vagy kecskeszőrből készült parókákat vagy póthajakkal megtoldott saját hajkoronájukat púderekkel színezték a kívánt árnyalatra, majd dísztették tovább a korízlés szerint.

A póthajak és parókák a vagyonosság jelei voltak, amelyek a 18. század múlásával egyre nagyobbak és díszesebbek lettek. Mire Marie Antoinette felfedezte magának udvari sztárfodrászát, Monsieur Leonard-t, a póthajak, frizuramerevítők mellett már a parókák viselése is bevett szokássá vált a hölgyek körében is, ők pedig nem akartak lemaradni a nemes urak mellett. Sőt, gyorsan a fejükre is nőttek, magasra nyúló hajviseleteikkel.

John Smart angol festő műve a 18. századból

A rózsaszín frizurák nem csak a hölgyek körében voltak népszerűk, alkalomadtán a férfiak is szívesen fújatták le parókáikat a lágy színre, néhányan pedig a kor szelfijeként még önarcképet is ekként festettek magukról.