A hullámcsatnál hősiesebb eszköz nincs, amivel frizurát készíthetünk. Létezésének száz éve alatt menyasszonyok millióit kímélte meg az idegbajtól, mikor kontyukat láthatatlanul tartotta össze a nagy napon, de lányok és asszonyok tömegein segített már a hétköznapokon is, ha kilógó tincseik nem bírtak magukkal.
Van már fekete és fehér, strasszköves és cicás, pici és extra méretű, amivel fel-, le- és megtűzhetjük hajunkat bármikor.
De honnan jött ez az egyszerű szerkezet, amivel a hollywood-i filmek szerint még a bejárati ajtót is kinyithatjuk?
A 20. század hajtűjének feltalálását egy San Francisco-i kozmetikum készítőhöz, Luis Marcus-hoz kötik, akinek apró csatjai aztán villámgyorsan terjedtek el az I. Világháborút követő években. Nem csoda, a modern kori bubifrizura akkortájt vált népszerűvé, a Flapper-lányoknak pedig kellett valami, amivel fixálhatják kétoldalt rövidke hajukat. Innen kapta az angol nyelvjárásban használt nevét is, a bobby pint, pedig eredetileg feltalálója saját magáról nevezte el őket.
Pár évtizedig Amerikában a “bobbie pin” kifejezést még le is védették, nevezetesen egy Smith Victory Corporation nevű cég, aki még a Procter&Gamble-el szemben is pert nyert az ’50-es években, amikor az hasonló néven akarta futtatni csatjait.
Mára alapvető fodrászkellékké és talán a legszélesebb körben használt csattá vált, amit hol azért szeretnek, mert könnyen elrejthető a hajban, hol pedig épp azt élvezik a trendszetterek, hogy teleaggathatják velük frizurájukat.
Apropó trendek! Akár össze is kotorhatjuk a lakásban széthagyott hullámcsatjainkat, a csattengerrel borított frizurák divatja ugyanis köztünk van. Eltűzhetjük velük kétoldalt, ahogy a Versace kifutóján láthattuk, de tehetünk bele egy tucatnyit is, mondjuk Kate Mara stílusában.