A képeslapok mára szinte kihaltak, népszerűségük azonban a Századfordulón még hatalmas volt. A tájképek és helyi nevezetességek mellett az 1900-as évek elején egy másik fontos funkciót is betöltöttek a képeslapok, jelesük az akkori színházak is általuk hirdették magukat. Ehhez pedig reklámarcként a leghíresebb színésznőket és énekesnőket használták, akikről tucatnyi fotó maradt fenn ilyen formán.
Az Edwárd-korban, egész pontosan 1902-ben Angliában történt az innováció, ami a képeslap-biznisznek hatalmas lökést adott: akkor és ott engedélyezték először, hogy a papír egyik oldalán csak fotó szerepeljen, a szöveges üzenet pedig a címzés mellé átkerüljön a hátoldalra. Így már kellő hely maradt a látványos műtermi fotóknak, amiket a kor leghíresebb szépségeiről készítettek.
A színházak – látva a képeslapok népszerűségét – kapva kaptak az alkalmon, hogy színésznőik szépségét felhasználva jussanak egy kis plusz hírveréshez, de a hölgyek számára is megérte képeslapon szerepelni, hiszen általuk tovább növelhették rajongóik számát és persze a képeslapgyártók is szívesen fizettek fotóikért.
A hírességekkel ábrázolt képeslapok oly népszerűek lettek, hogy azokat nem csak üzenetküldéshez használták, de sokan gyűjteni is kezdték őket.
Mivel a színes fotográfia akkoriban még nem létezett, a fekete-fehér képeket utólag, kézzel festették színesre, amelyek végső külleme nagyban függött alkotójuk kreativitásától. Ők ugyanis magán a fotózáson nem vettek részt, így fogalmuk sem volt róla, eredetileg milyen színű ruhát és kiegészítőket viselt az illető.
A hírességekkel díszített képeslapok végül az I. Világháború martalékává váltak, a háborús borzalmak közepette nem volt illő és vágyott csábító szépségek képeit postázgatni. Mi több, igazi népszerűségük már 1908-től hanyatlani kezdett, bár utána még pár évig lelkesen nyomtatták őket.