“Szeretem a direkt, élő színeket. Semmi sem szomorít el jobban, mint a hamis, bizonytalan, elhalványult árnyalatok.” Ezzel a néhány szóval foglalta össze Hubert de Givenchy a színekkel való egyedi kapcsolatát. Divatházának 1952-es alapításától kezdve a couturier az élénk árnyalatok művészeként szerzett hírnevet. Pigmentek tekintetében nem kötött kompromisszumot. Az általa használt fehér tiszta volt, a fekete teljes. Színekkel teli alkotásaihoz mindig élénk, feltűnő, hatásos árnyalatokat választott, melyek vonzották a tekintetet és figyelemre méltó fellépést biztosítottak viselőjüknek. Így volt ez a legerősebb és legnyugtalanítóbb színnel, a vörössel is.
Nem létezik kétértelműbb vagy megfoghatatlanabb szín, mint a vörös. Belső energiával van átitatva, erős, radikális érzésekkel társul, melyek néha ellentmondanak egymásnak. A vörös egyszerre szeretet és harag, szenvedély és veszély, bátorság és tiltás. A koralltól a bordóig végtelen változatossága minden szenvedélyt és késztetést szimbolizál.
A divat története élő bizonyítéka ezeknek az ellentmondásoknak. Az ősi időkben vöröset viselni az elit kiváltsága volt. A tüskés bíborcsigából kivont pigment, a türoszi bíbor ritka termék volt, melyet a társadalom leggazdagabb tagjai számára tartottak fenn. Az ember fontosságát a tógán lévő festett csík szélességével és élénkségével mérték. A vörös a középkorban is státuszszimbólum maradt, szorosan kapcsolódott a hatalomhoz. A reneszánsztól a 18. századig azonban változás történt, túl hivalkodónak és ördöginek tartották ahhoz, hogy helyénvaló legyen.
A vörös magától értetődő a Givenchy számára. Egy erőteljes, egyedi személyiség jellemzője. Ez a legjellegzetesebb szín, mely egyediséget és merészséget fejez ki. Gondoljunk csak a pipacsvörös ruhára és a hozzá illő kesztyűre az 1954 tavaszi kollekcióból, a rubinvörös harangruhára 1960-ból vagy az arannyal bélelt, párnázott vállakkal készített karmin ruhára az 1984 ősz/téli haute couture kollekcióból. Hubert de Givenchy a vörös szín minden árnyalatát használta karrierje során. Gyűjteményeinek monokróm sziluettjei felkiáltójelként tűntek fel a kifutón. A vörös szín kulcsfontosságú elemmé vált a divatház számára, melyet minden későbbi kreatív igazgató a maga módján értelmezett újra. A divattól a szépségápolásig a vörös a ház legmerészebb alkotásainak jellegzetes színe lett.
Hubert de Givenchy 1957-ben dobta piacra első illatát, melyet eredetileg barátjának, Audrey Hepburnnek komponált. L’Interdit – a tiltott illat, kevesen vannak, akik még nem hallották nevét. Ennek a kompozíciónak a neve önmagában is állásfoglalás volt. Az üveget intenzív kárminvörös dobozba zárták, a szinte bűnös csábítás színére. A vörös a legendás illat 2018-as újjászületése óta része a történetnek, ami most a L’Interdit Eau de Parfum Rouge Ultime-mal folytatódik.
A parfüm az anyaillat karakterének teljes mélységét és intenzitását egyesítette. A tunéziai narancsvirág négy különböző extrakciós eljárása (esszencia, absolute, CO2 extrakció és szilárd parfüm) alkotja a L’Interdit család olfaktív jellegét. Ez a négyes az Eau de Parfum Rouge Ultime kompozíciójában kiegészül az LMR Sambac jázmin sugárzó, egyedi karakterével. A kakaóhéj jegyei melegséget adnak az illatban megbúvó tubarózsának, mely egy teljesen új izzást hoz létre. Az elegáns, mély ambroxan jegyek modern jelleget kölcsönöznek a pacsuli és a vetiver intenzív fás akkordjának, a dohány absolute mézédes jegye pedig új réteget ad a kompozícióhoz.